Omek Stern történetének részlete	Omek
17 éves voltam, amikor anyám beesett a szobába. Elkezdett kiabálni „Omek! Omek! Itt vannak a németek tömeg szám, ölik a zsidókat.” Azt mondtam neki nem édesanyám, ez nem lehet kellünk nekik mi vagyunk a munkásaik. De ő egyre csak rázta a fejét… Akkor hirtelen lövések hallatszottak kintről. Anyám mögött tárva-nyitva volt az ajtó és kintről egy német tiszt agyonlőtte. Apám egész nap nem volt a gettóban Schindler gyárában dolgozott így ő nem védhette meg anyát én, pedig nem tettem semmit… nagyon szégyellem magam. A tiszt bejött. Felismertem Amon Goeth volt az. Berontott a házba megtaposta édesanyám holttestét utána még egyet belelőtt majd felém fordult és már épp le akart lőni, amikor az egyik tiszt beordított neki „Kapitány! Egy zsidó megszökött!” Goeth mérgesen leköpte anyám holttestét majd kiment. Meredten álltam és figyeltem édesanyám. Bejött két zsidó kisfiú egy kis idő után nyomukban egy német tiszttel. A tiszt azt mondta nekik „Nyomás dobjátok ki a hullát!” A két gyermek alig volt 8 éves könny csordult ki szemükből és felemelték vékony édesanyám a földről. Annyira le volt már fogyva, hogy még az a két apró gyermek is elbírta. A tiszt rám nézett. Odarohant hozzám megfogott a kezemnél fogva és kihúzott az útra. Mindenhol tömegével feküdtek a holttestek. A tiszt elkezdett rugdosni és ütni. Azt gondoltam bárcsak visszaüthetnék… oh bárcsak megtehetném. De nem tehettem…

Emanuel Krautz:	S˙O˙A˙H
„Itt nem az a kérdés, hogy elfogadjuk, vagy elfelejtjük – e azt ami történt… Itt arról van szó, hogy tudunk – e tanulni a dologból…”

Karl Pferron történetének egy részlete (lengyel zsidó)	S˙O˙A˙H
„Ott volt az a rengetek harcedzett katona, minket néztek és sírtak. Mi is velük sírtunk és énekeltük a „Yanke Doodle-t” és közben azt kérdeztük: *mi tartott ilyen sokáig? Hol voltatok eddig?*…”

Milla Pfefferberg történetének egy részlete (Schindler zsidó)	S˙O˙A˙H
„A férjem könyörgött nekem, hogy menjek vele a csatornába, de én csak tiltakoztam. A németek Amon Goeth vezetésével akkor bontották le a gettót, hogy a munkatáborokba deportálhassanak minket. A férjem minden könyörgése ellenére nem mentem be a csatornába. Kisétáltam az épületből és megláttam azt a rengeteg holttestet… tömeg szám voltak.”

Eddie Hentai történetének egy részlete (homoszexuális)	S˙O˙A˙H
„Az akkori nagy szerelmemmel sétáltam az utcán. Mindannyian tudtuk (homoszexuálisak-a szerk.) hogy az utcán nem szabad, hogy megfogjuk egymás kezét. A barátommal éppen azon veszekedtünk, hogy őt nem érdekli ez a hülye törvény, és hogy ő mindenkép megakarja fogni a kezem, mert neki nincs rejtegetni valója. Hatalmas balszerencsénkre, arra jött két német katonatiszt és mi pontkésőn vettük észre őket. Amikor odaértek megfogták szerelmem és a földre lökték… majd háromszor fejbe lőtték…”

Ródvári Antal történetének egy részlete (magyar zsidó)	S˙O˙A˙H
„Egy német tiszt fogadott minket, amikor leszálltunk a vonatról. Libasorba kellett állnunk. A tiszt ránk nézett és mindenkit jól végig mért. Amikor elért egy ember intett… vagy jobbra, vagy balra. Ha balra intett az azt jelentette képes vagy dolgozni, ha jobbra az jelentette a halált. Minden családtagomat jobbra küldte…”

Helen Hirsch történetének egy részlete (Schindler zsidó):	S˙O˙A˙H
„Amon Goethnek dolgoztam. Észre vettem, hogy a bejárati ajtó mellett tartja a sapkáit és a kesztyűit. Egy nagy fehér lovon járkált a zsidók között. Ha az SS sapkát vette fel tudtam, hogy gyilkolni fog, ha rajta volt a fehér kesztyűje tudtam, hogy mészárlás lesz a vége.”

Joanna Hersch történetének egy részlete (lengyel zsidó):	S˙O˙A˙H
„Ausschwitzbe voltunk. A szüleimtől már réges-régen elszakadtam. Mellettem állt meg a egy német tiszt én pedig megkérdeztem*Uram, Uram mikor találkozok a családommal* a tiszt a kéményekre mutatott amik eddig fel sem tűntek. Mindegyikből sűrű fekete füst szállt fel. Én azt mondtam, igen. *Látod ott szállnak a szüleid. Majd, ha te is oda kerülsz akkor találkozol velük.*…”

Emanuel Krautz történetének egy részlete (lengyel zsidó):	S˙O˙A˙H
„Ma már Amerikába élek. Senkim nem maradt a Holocaust után csak én tértem haza. Haza térésem után 1 évet éltem Lengyelországba. 1 év után minden pénzemet arra költöttem, hogy Amerikába költözhessek, és ott vehessek egy szerény kis lakást, de a mai napig, ha valaki megkérdezi, hogy zsidó vagyok-e automatikusan letagadom…”