Honnan ered a horogkereszt? „Mi a horogkereszt története, és mi a jelentése ennek a szimbólumnak?” A horogkereszt az európai és ázsiai társadalmak ősi jelképe, s a német nácik uralomra jutásáig általában valamilyen pozitív dolgot jelentett: szerencsét, boldogságot, mint ahogyan ezt indiai eredetű neve, a szvasztika is mutatja. A szó szanszkrit nyelven nagyjából azt jelenti, hogy „valami, ami jó”, illetve „szerencsét hozó dolog”. Napkeréknek is tekinthető a szvasztika, mint később látni fogjuk, számos más nép körében utal ugyanis a napra. Ősi, univerzális szimbólum A szanszkrit ősi indoeurópai nyelv, vagyis egykor német nyelvterületen szokásos kifejezés szerint indoárja nyelv. Amikor a nácik vezére, Hitler kisajátította a – különösen az indiai kultúrában népszerű, de más indoeurópai népeknél, így tehát az ókori görögöknél is elterjedt – jelképet, akkor tulajdonképpen „árja” szimbólumként definiálták a horogkeresztet. Ez a szimbólum a német, illetve germán hagyományokban is bennegyökerezett, például Thor isten kalapácsát is jelképezte. A későbbi „Führer” igencsak nagyot tévedett: a horogkereszt ugyanis ősibb jelkép, minthogy azt egyszerűen csak az indoeurópai népek használták volna (az árják Indiában is csupán kései bevándorlók voltak, az Indus-völgyi civilizációhoz képest). Ázsiában, Polinéziában és Amerikában már sokkal korábban napszimbólumként használták a szvasztikát, ennek megfelelően gyakran arany színben ábrázolták, illetve valamilyen pozitív dolgot – például termékenységet – jelképező díszítésként szolgált. Buddhista emlékeken, műtárgyakon, szobrokon is sokszor feltűnik a szvasztika, de a hindu Ganesa istennel is összefüggésbe hozható. Ismerték a szvasztikát a kínaiak, a polinéziaiak, egyes afrikai törzsek, de még a zsidók és az amerikai indiánok is. A kínaiaknál körben ábrázolva a horogkereszt a napot személyesítette meg, kör nélkül pedig a végtelenséget vagy a tízezres számot. Az amerikai indiánok négy pontot is tettek a horogkereszt „szárai” közé, és szintén valamiféle szerencsét hozó dolognak tekintették ezt a szimbólumot. (Amerikában fennmaradt olyan képeslap, amelyet az átszúrt szívek mellett egy horogkereszt is díszít, vagyis nemcsak szerelmet, hanem boldogságot is kívánt a lap küldője a címzettnek – persze ez még a XX. század elején történt, amikor Amerikában még nem jött híre a német szélsőséges nézeteknek és szimbólumoknak. Ekkoriban még a Coca-Cola is reklámozta termékeit horogkereszttel.) Talán még érdekesebb, hogy a finnek, a lettek és a lengyelek hadijelvényként alkalmazták a XX. században a horogkeresztet. A finn légierő kék szvasztikája felségjelzés is volt, s a finneknél bizonyos kitüntetésekben 1963-ig volt használatos a horogkereszt. A lengyeleknél a hegyivadász alakulatok jelképe volt a szvasztika, méghozzá a két világháború között, egészen 1939-ig. Bár a lengyelek és a lettek az indoeurópai nyelvet beszélő népek közé tartoznak, a finnek semmiképpen sem indoárják, hiszen finn-ugor népről van szó. A nácik révén módosult jelentése Az 1920-as, 30-as évektől a nemzetiszocialisták kezdeti mozgalmai, illetve későbbi rémuralma alatt a horogkereszt az erőszak, a fajelmélet vezérelte népirtás, a terror és az elnyomás jelképévé vált. Németországban ma is tiltott a használata. Amikor a napokban az angol királyi család tagja, Harry herceg egy jelmezbálon horogkeresztes karszalagban jelent meg, felvetődött az is, hogy egész Európában be kéne tiltani ezt a szimbólumot. (Magyarországon is az önkényuralmi jelképek közé tartozik a horogkereszt, s tilos a használata.) A szimbólumot Guido von List, osztrák antropológus minősítette árjának – talán elsőként tette ezt, még a XIX. század végén. Von List szerint a vér tisztaságát fejezi ki, ami közismerten a fajelmélethez is köthető kifejezés. List nyomán a népi német („völkisch”) csoportocskák egyre inkább a horogkeresztet tekintették az agresszív nacionalizmus egyik kifejezőeszközének, és náluk már megjelent az egyre erőteljesebb antiszemitizmus is a XIX-XX. század fordulójától kezdve. A szélsőjobboldali szabadcsapatok, az úgynevezett Freikorps alakulatai 1919-20-ban már hordták ezt a jelvényt a Baltikumban, és 1920-ban, a Kapp-puccs idején Hitler nemzetiszocialistái is horogkeresztes acélsisakot viseltek. Maga a Német Nemzetiszocialista Munkáspárt (NSDAP), vagyis a Hitler irányítása alatt álló náci párt szintén 1920-tól tette hivatalos jelvénnyé a szvasztikát. Adolf Hitler úgy gondolta: szerencsét hozó szimbólum ez, amely az „árja embert” segíti harcában. Állítólag maga Hitler tervezte az NSDAP horogkeresztes zászlaját, amelyben a vörös szín a szocialisztikus törekvéseket jelképezte, a fehér a nacionalizmusra utalt, a horogkereszt pedig az „árja harcra”. Hitler „design”-ja nyomán a náci pártszervezeteknek a nagygyűléseken horogkeresztes zászlót kellett vinniük a menet élén. (Egyébként a zászlók nem voltak egységesek: a horogkereszt sokáig nem körben, hanem négyzetben volt elhelyezve a lobogókon, a kereszt hol az egyik „oldalán” feküdt, hol pedig álló helyzetben volt, s még a szvasztikák iránya, a karok balra vagy jobbra „forgása” sem volt egységes az első években.) A nácik 1933-as hatalomátvétele után két évvel, 1935-ben, a nürnbergi törvények keretében úgy határoztak, hogy a horogkereszt a Német Birodalom (vagyis a Harmadik Birodalom) felségjelzése. Ezzel egyidejűleg a náci szimbólummal ellátott zászló lett az ország nemzeti lobogója is. (Már 1933-tól egyenrangú volt a császári fekete-fehér-vörös trikolórral. A weimari fekete-vörös-sárga trikolór a mai, újraegyesített Németország nemzeti lobogója is egyébként.) 1945-ben véget ért a nácik uralma, és ezzel a horogkereszt is kikerült német nemzeti és állami szimbólumok közül. A szövetségesek rögtön a háború végén betiltották ezt a jelképet, amely a terrorral, elnyomással, népirtással párosult, később a Német Szövetségi Köztársaság alaptörvénye minősítette alkotmányellenesnek a szvasztika alkalmazását.

Szegő Iván Miklós http://www.geographic.hu/index.php?act=napi&id=4038