Az útikönyvek szerint Kambodzsába látogatva két dolgot feltétlenül érdemes megtekinteni: az egyik az Észak-nyugaton fekvő őserdővel benőtt Angkor XII. században épült és a XIX. században újra felfedezett meseszép templomegyüttese, az Angkor Wat; a másik a fővárostól Phnom Penhtől 15 km-re fekvő, a közelmúltban még emberi szenvedés színhelyéül szolgáló, újabban pedig a legtöbb látogatót vonzó "Gyilkos Mező" és a "halálpalota", Tuol Sleng múzeuma.

Holiday in Cambodia Kambodzsa huszadik századi történetében a háború, a politikai instabilitás és a tömeges népirtás a mindennapi élet szerves részévé vált. Az ország jelenleg lassan újjáéled s ebben nagy szerep vár a kambodzsai népirtás emlékét turisztikai látványossággá alakító vállalkozásokra: „Idegenforgalmunk 1998 óta évről-évre 40 százalékkal növekszik.” – nyilatkozta egy, Kambodzsa washingtoni nagykövetségén dolgozó gazdasági tanácsadó. „Az országba látogató turisták szinte kivétel nélkül elzarándokolnak Angkor Watba és közel 30 % ellátogat a ’Gyilkos Mezőre’ is.” 1.7 millió áldozat A francia fennhatóság alól 1954-ben felszabadult Kambodzsa a Norodom Szihanuk uralkodásának aranykorát jelentő évtized után sem tudott kimaradni az Indokínai-háborúból. A háborút követő katonai diktatúra és évtizedes polgárháború után 1975-ben Pol Pot vezetésével a hírhedt "Vörös Khmerek" lettek az ország urai. A Yale egyetemen a kambodzsai népirtás történetét feltáró program kutatói szerint 1975 és 1979 között Pol Pot és vörös khmerek a kambodzsai lakosság 21 %-át azaz 1.7 millió embert mészároltak le. A véres polgárháborúk korszaka csak 1993-ban ért véget. Ekkor az ENSZ által szervezett választások nyomán törékeny koalíciós kormányok követték egymást, és alkotmányos monarchia jött létre az országban. Kambodzsa ma 10. tagországként a Dél-kelet Ázsiai Nemzetek Szövetségének (ASEAN) tagja. A Gyilkos mező A termőföldekkel körülvett futballpálya nagyságú területen körülbelül húszezer ember nyughelyéül szolgáló tömegsír található. Az áldozatok közül sok embert még haláluk előtt megkínoztak. A mezőt szegélyező fákon akasztásra alkalmas hurkokat helyeztek el. A „Gyilkos Mező” közepén egy félgömb alakú üvegvitrinben több ezer koponyát állítottak ki a Pol Pot rezsim szörnyűséges mementójaként. A vérfürdőt túlélő kambodzsaiak egy része ma idegenvezetőként keresi kenyerét, elkalauzolva vendégeit a borzalmas tettek színhelyeire. Az önjelölt idegenvezetők nagy része Thaiföldre menekülve élte túl a vörös khmerek rémuralmát, megőrizve és továbbadva dermesztő történeteiket a kíváncsi turistáknak. A Pol Pot rezsim munkatáboraiban a drága lőszer miatt az önnön hatalmuktól megrészegült vörös khmerek fejszét, bambuszbotot, kést használva likvidálták áldozataikat. A gyermekeknél „kéziszerszámot” sem alkalmaztak, fejüket a fák oldalához csapva oltották ki életüket. A rettenetes történetek a mai Kambodzsában pénzzé válthatók: „A turisták dollárjai segítenek abban, hogy feldolgozzuk saját történetünket és országunkét.” – nyilatkozta egy idegenvezető, akinek nagybátyját és nagyapját nyelte el a vörös khmerek halálgyára. A halál palotája: Tuol Sleng A kambodzsai munkatáborok bizarr és megdöbbentő öröksége mellett a phnom penhi Tuol Sleng múzeum is rengeteg turistát vonz. Az épületben korábban középiskola működött, majd a Pol Pot rendszer ideje alatt börtönné és kivégzőhellyé vált. Kívülről nézve iskola, belülről azonban a rettenet háza várja a látogatókat: kínzóeszközök, koponyák, vérfoltos falak, amelyekre a több ezer meggyilkolt áldozat fényképét helyezték el. Az épületből kilépve, újabb szívszaggató látvány fogadja a vendégeket. Minden korú és nemű amputált emberek csoportja alamizsnáért könyörög az emléktárgyakat és frissítő italokat kínáló bódéknál, ahol a turisták rendszeresen összegyűlnek. Kambodzsában az egy főre jutó évi átlagkereset évi 260 dollár. Egy phnom penhi taxisofőr szerint egy koldus jövedelme 3 és 4 dollár között van naponta, ami meghaladja az évi 1000 dollárt is. A koldulás tehát meglehetősen jövedelmező foglalatosság. Amint a turistákkal megtömött taxik megállnak a „Gyilkos Mező” szélén, rögtön előkerül az önkéntes idegenvezetők és koldusok hadinépe is - történelem, kultúra, mindennapi megélhetés és élni akarás utáni vágy bizarr panorámáját szolgáltatva a külső szemlélőnek.