Az első világháború kitörésekor mintegy kétmillió örmény élt az Ottomán Birodalom területén, ebből a becslések szerint másfélmilliót öltek meg 1919 és 1923 között a törökök. Kisázsia és a történelmi Örményország teljes területén hírmondó sem maradt az örmény népből. A világnak ezen a részén az örménység egyszerűen megszűnt létezni.

Nyilvánosan felakasztott ömények Konstantinápolyban Örmény genocídium alatt azt a tömeggyilkosságot értjük, amelyet az Ottomán Birodalom az I. világháború alatt követett el a területén élő örmény nép ellen. A török körmány 1915 és 1918 között lényegében szisztematikus irtóhadjáratot szervezett az örmény kisebbség ellen, melynek tagjait deportálás, vagyonelkobzás, kínzás, tömegmészárlás és éhínség sújtotta. A népet Örményországból erőszakosan Anatóliába és Szíriába deportálták, ahol a sivatagba hajtott emberek az éhségtől és a kiszáradástól elpusztultak. A nőkre és a gyerekekre szintén erőszak és kínzás várt. Az örmény nép teljes vagyonát elkobozták. Az első világháború vége felé az atrocitások ideiglenesen enyhültek, hogy aztán 1920 és 1923 között újra visszatérjenek. A genocídium emléknapja az örmények számára 1915. április 24-e. Ezen a napon az Ifjú Törökök vezette kormány 200 örmény vezetőt tartóztatott le Konstantinápolyban. A következő napokban még százak jutottak ugyanerre a sorsra. Az elfogottakat anatóliai börtönökbe vitték és egyszerűen kivégezték. A török hadseregbe besorozott örmény katonákat már korábban lefegyverezték, és munkaszolgálatra vezényelték.   A régóta tervezett intézkedések az örmény férfinépesség elgyengítését és megsemmisítését célozták, és csupán az első fejezetét jelentették az örmény genocídiumnak, amely egy darabig titokban folyt. Az áprilisi tömeges letartóztatások a fővárosban viszont ráirányították a figyelmet a népirtásra, hiszen az intézkedések az örmény kisebbség legismertebb személyeit sújtották. Az örmények elleni tömegmészárlást az Ottomán Birodalom kormánypártja döntötte el és hajttatta végre. A pártot hivatalosan az Egység és Haladás Bizottságának (törökül Ittihad ve Terakki Jemiyeti) nevezték, legtöbbször azonban csak Ifjú Törököknek hívták őket. A kormányt a párt három kulcsfigurája, a belügyminiszter-miniszterelnök Mehmet Talaat, a hadügyminiszter Ismail Enver, és a tengerészeti miniszter Ahmed Jemal uralta, utóbbi Szíria katonai kormányzója is volt. Felállítottak egy intézményt, a Különleges Szervezetet (Teshkilati Mahsusa), melynek legfőbb feladata a genocídium megtervezése és végrehajtása volt.   A népirtás mögött álló ideológia a pán-turanizmus volt, mely egy kizárólag türk népességből álló, Anatóliától Közép-Ázsiáig nyúló új török birodalom megteremtését kívánta elérni. Ennek a tervnek az útjában állt az örmény nép. Halálra kínzott, levetkőztetett fiatal örmény férfi A népirtás felelőseit a háború végén felelősségre vonták tetteikért, ám a főkolomposok elszöktek az országból, így elkerülték a büntetést. Távollétükben mégis lefolytatták az eljárást, és bűnösnek találták őket. Magát a népirtást a Török Nemzetiek nevű párt tagjai hajtották végre. Az új párt az Ifjú Török mozgalom ellenzéke volt ugyan, a homogén nemzetállam eszméjében azonban egyetértett a kormánypárttal. A becslések szerint másfélmillió örményt öltek meg 1919 és 1923 között az Ottomán Birodalomban. A háború kitörésekor mintegy kétmillió örmény élt a Birodalom területén, ebből még 1915-ben jóval több mint egymilliót deportáltak. Több százezer embert hidegvérrel gyilkoltak le, mások az éhezésbe, kimerülésbe és a táborokban dühöngő betegségekbe pusztultak bele. A Birodalom határvidékén élő örménynek közül először sokan Törökország belső tartományaiba menekültek, kelet felől pedig több tízezren özönlöttek az orosz határ felé.   A főváros, Konstantinápoly örmény lakosságát eleinte nem deportálták. 1918-ban az Ifjú Törökök a Kaukázusra is kiterjesztették a népirtást, ahol mintegy 1 800 000 örmény élt orosz fennhatóság alatt. Az ottomán erők Kelet-Örményországon és Azerbajdzsánon áthaladva itt folytatták a vérontást.   1923-ra Kisázsia és a történelmi Örményország teljes területén hírmondó sem maradt az örmény népből. A világnak ezen a részén az egykor milliós örménység egyszerűen megszűnt létezni.